Lökd ide a sört

2017 június 20. | Szerző:

Két hete orvosi parancsszóra cukor-, fehérliszt- és tejmentes diétát folytatok, további finom és édes gyümölcsök és zöldségek kizárásával. Élesztős dolgok, alkohol is tilos most.

Én, aki születésem óta úgy gondoltam magamra, mint egy csokoládé- és édesség-függő lányra, és ez természetes is volt valahogy, most egyik napról a másikra elhagytam minden ilyesmit, gond nélkül igazából.

Nem hagyom, hogy a jégkrémről, fehér Snickersről és gyümölcsjoghurtokról szóló reklámok elérjék az agyamat. A szemem, a fülem felfogja, de nem veszek róla tudomást. Ma bementem a réteseshez, hogy a srácoknak hozzak egy kis sütit, és nem hozott lázba a választék, pedig ott nagyon jó a rétes (úgy emlékszem).

A kávé szerencsére megengedett, vettem hozzá édesítőt meg magtejet (bocsánat, magitalt), és nincs semmi problémám vele.

Sütök magamnak zablisztből meg teljes kiőrlésű lisztből lepényt, palacsintát, csak arra kell figyelnem, hogy mindig legyen nálam útközben is, mert nem tudok beugrani egy pékségbe kifliért, mert azt nem nekem sütötték. Mindig van nálam koktélparadicsom, az jó éhség és szomjúság ellen is, de amúgy kevesebbszer és kevésbé vagyok éhes, mint azelőtt. Mások a cukormegvonástól remegésről, izzadásról, idegességről írnak, én ezeket nem érzem.

Azt hittem, meg leszek veszve a csokoládéért. De nem. Érdekes módon két dolog hiányzik: a sör az egyik. Nem mintha az utóbbi időben olyan sok sört ittam volna, sőt. Az idei söreim számát egy kezemen meg tudnám számolni. Mégis, a lehetőség… A hétvégén egy búcsúban egy házi sörfőzde vagy tizenöt fajta sört kínált. Meggyes sör, gyümölcsös búzasör, barna sör… csurgott a nyálam.

forrás: Biergarden

És mi lesz velem, ha nyáron fesztiválra megyek? Iszom a buborékmentes vizet? Naneee…

A másik a görögdinnye. Ma felvágtam egyet a gyermeknek és könnybe lábadt a szemem az illatától. Úgy látszik, ez lesz az a nyár, amikor nem eszek se jó, se rossz dinnyét 🙁

forrás: mosaicon

Végül is most olyan fényűzően élek, hogy megeszek egy ültő helyemben négy kisdoboz málnát. Mivel se fagyi, se kürtöskalács nem jár nekem, ezért málnával meg eperrel dőzsölök, az se rossz. A lényeg, hogy nyár van, kibírok bármit érte, és tartson legalább Karácsonyig 😀

 
Címkék: , , ,

Szerencsejátékosok

2017 június 12. | Szerző:

Szombaton Karrier-napon voltam egy kedves barátnőmmel, magyarul állásbörzén, csak csajoknak. (diszkrimináció!! :D) Előadások voltak, nagyobb cégek standjai voltak kint, ahol szemmel láthatóan megpróbáltak minél több életrajzot begyűjteni az érdeklődő tömegtől. Én jól éreztem magam, pár helyen le is adtam a jelentkezésem.

Mikor hazajöttem, a férjem kérdezte, hogy milyen hülyeségekkel tömték a fejünket, jelentkeztem-e valamilyen karrierre. (Aaahhh… most már értem, miért kell a diszkrimináció). Elsoroltam párat, mire azt találta mondani, hogy ezek az állások nem a karrier kategória. Mert – szerinte – a karrier fogalma ott kezdődik, hogy valaki zrt-igazgató, esetleg eme pozíció várományosa (nem mintha a férjem bármelyik is lenne).

Elgondolkodtam, hogy vajon tényleg, mi a karrier, mit jelenthet ez? Nagy cégnél gyakornokként kezdeni, majd öt év múlva osztályvezetőnek lenni? Haha, a filmekben igen… Nem tudom, mennyire fedi ez a valóságot.

Az én elképzelésem szerint az jelenti a karriert, ha találsz egy olyan munkahelyet, ahol szereted azt, amit csinálsz, vagy legalábbis nem utálod, és meg vagy elégedve a tevékenységgel, annak mennyiségével. Szerintem nem kell, hogy ez a hobbid legyen, mert akkor mit csinálsz munka után?? Jó viszonyban vagy a kollégáiddal, a főnökséggel. Elegendő képzést, továbbképzést, oktatást kapsz, esetleg lehetőséget nyelvtanulásra. Netán időnként munkakört válthatsz, hogy ne fordulj be egyszercsak, talán itt találkozik az elképzelésem a filmmel. És hát nem utolsó sorban a munkádért kapott fizetésből biztonsággal el tudod tartani a gyermekeidet és macskáidat (kutyáidat, hörcsögeidet).

Szerencsés, aki ilyen helyen dolgozik, nem tudom, hány hölgy jelentheti ki határozottan, hogy ilyen karriert épített, nyilván ez nem a ölbepottyanós fajta munka. Ez olyan lehet, mint a lottó ötös. Szerencsejátékosoknak…

Címkék:

Egyedül a világ ellen

2016 december 20. | Szerző:

Hát most panaszkodni fogok, nem tudom, ki mit gondol erről.

Írtam már, sokat utazok tömegközlekedésen, nem szeretem, muszáj. Mindig van nálam horgolnivaló, felfrissít, ha alkothatok valamit út közben és nem a többi embert kell néznem.

Ma reggel is horgoltam békésen a metrón, nem szokott ez senkit zavarni, sőt mást is láttam már horgolni, tök jó dolog. Lehuppant a mellettem levő ülésre egy hölgy, és hangosan kioktatott, hogy nagyon balesetveszélyes vagyok a horgolótűmmel, mert mi lesz, ha fékez a metró és felszólít, hogy tegyem el a horgolást. Utasított. Én meg köpni-nyelni nem tudtam. Ránéztem és láttam a szemében, hogy nem százas. Elkezdtem volna neki mondani, hogy véleményem szerint egy horgolótű nem veszélyesebb egy golyóstollnál, meg baleset esetén az alacsonyan szálló és halántékoknak ütköző iPhone-ok száma jóval nagyobb az én egy szem horgolótűmnél, és különben is, ha retteg tőlem, üljön arrébb, van még hely, de nem tettem, mert téboly volt a tekintetében, úgyhogy bedobtam a táskámba a horgolásomat és a balesetveszélyes tűmet és elmentem a metró másik végébe a legtávolabbi ajtóhoz. Úgyis le kellett már szállnom.

ne-hagyd

Hát kábé ezt éreztem. Totálisan letaglózott. Hogy telefonon játszani teljesen értelmetlenül a metrón, az oké, alkotni meg veszélyes. Gyerekkoromban sokat vonatoztunk, többször láttam néniket terítőt hímezni a vonaton. Nem éreztem, hogy veszélyben lennék. Mikor tavaly előtt Norvégiában jártam, a vonaton többen pulóvert kötöttek. Most csatlakoztam egy amerikai csoporthoz, “Knitting in Public” a nevük. Most komolyan elgondolkodtam, hogy elköltözöm a városból. Nem elég, hogy rossz napom van, két órát töltök naponta a tömegközlekedésen, még be is szólnak. Persze hazafelé befejeztem a horgolnivalómat a buszon 🙂 De majd szert teszek erre a könyvre itt ni:

c95ab9cc69fc4b7bf31fc3d9b6364384

Hátha megvan benne a válasz erre is 😉

Mint egy szellem, senki más, csak én, egyedül a világ ellen:

Fű, fa, virág

2016 november 23. | Szerző:

Gyenge kezdő vagyok a témában, tudom, de azért csak kirakom ide, amit csináltam. Nem vagyok kertész, bár botanikusnak készültem, a természettel annyi a kapcsolatom, hogy a telkemen a gazt igyekszem az uralmam alá hajtani, nem sok sikerrel. Nem értek a növényekhez, de szeretek tenni-venni közöttük, talán máshogy is alakulhatott volna, de hát rajtam múlott. Most itt vagyok, még mehet bármerre az út.

Egy hobbikertész csoportban láttam kis tündérkerteket, apró házakkal, utakkal, ahol a mini ciklámen számított fának, és kis törpefigurák kukucskáltak a mohás kövek mögül. Engem megfogott ennek a bája, bár egyértelműen giccs, mégis olyan meseszerű ez a miniatürizált világ. Gyorsan rendeltem pár filléres kiegészítőt a projekthez még nyáron, és most jutottam el odáig, hogy megpróbálkozzam egy ilyet építeni. Lehet, majd egyszer szétszedem, újrakezdem, de talán ez a jó benne, hogy oldható a kötés, semmi sem végleges, változtatható, ahogy a természet is mindig változik. A kisebbikemnek nagyon tetszett az eredmény, úgyhogy igazából a foglalkozás elérte célját, hozta a kagylósvödrét és telerakta a kiskertet csigákkal meg kagylókkal, megígértem, hogy csinálunk még 🙂

 

img_3617

Házikó, hátul a malac kukucskál

img_3616

Csigák szigorúan a kerítésen belül. Utcai lámpa is van, a következő kiskertben lehet, hogy világítani is fog.

img_3618

Karácsonyi kaktuszok, egy elvirágzott, de még élő korallvirág és egy öregecskedő kaktusz alkotják a flórát ebben a világban

 

A mai zenéhez nincs klip, de a zene mindent visz. Cliff Burton értett hozzá.

Címkék: ,

Kötény-filcezés

2016 november 22. | Szerző:

Ma is alkottam, muszáj volt, benne van a boogie a kezeimben.

Tegnap kerestem valamit a konyhaszekrényben, és megtaláltam egy gyerek-kötényt, még az elsőszülöttemnek vettem több, mint tíz éve. Ikeás, igénytelen, csúnya. De gondolom, akkor az volt elérhető közelségben vagy tán nem is volt még a maihoz hasonló választék gyerek-kötényből, nem tudom. Most az ikea honlapján is van vagy ötféle, mindegy, akkor ez volt: hányás-színű kivasalhatatlan lenvászon, feketével nyomott csillagokkal. De legalább van két zsebe. Ahogy néztem, eszembe jutott, hogy van textilfilcem, érdekes módon az is ikeás, viszont tesco-gazdaságos, 600 forint körül van ára. Szóval gyorsan kipingáltam a filccel a csillagok végén csücsülő krumplikat jó színesre, ellensúlyozva az alapanyag fertelmes színét. Szerintem jó lett. Most már kifejezetten jó ránézni:

 

img_3638

Így látszik a színe, igazából ilyen

 

img_3641

Ilyen lett

img_3642

alul meg ilyen

img_3643

zsebben a megoldás, a filc 🙂

Jól működött különben a filc, este megrajzoltam, reggel átvasaltam és kész is. Tesztnek kimostam utána, mivel még nem dolgoztam ezzel a filccel, de nem eresztett és nem fakult.

Horgoltam még pár hópelyhet, mert úgy látom, most az a trend, állítólag közelít a tél a Karácsony. Kikeményítem aztán lefotózom őket, most  még olyan girbegurbák, mintha lepkehernyó bábozódott volna bele 😀

 

Adok Nektek zenét, jópofa a klip is, nézzétek, hallgassátok Road-ékat:

 

Címkék:

Holnaptól

2016 november 18. | Szerző:

Holnaptól újra írom a blogot.

Már nem varrós dolgokat írok, ritkán varrok, nincs időm. Megtanultam horgolni és készítettem már egy csomó szép dolgot. Most ez jobban motivál, több a sikerélményem.

És ideiglenesen nálunk állomásozik egy macska.

dsc_0411

fényvisszaverő sapka

 

 

img_2295

Húsvéti tojásdíszek

 

img_2904

nyári takaró

 

nyul1

horgolt nyuszi

 

piros-taska

táska pólófonalból

Ez néhány a sok közül. Nagy részük bkv-s termék, mármint buszon és metrón készültek. Naponta 2-2.5 órát utazok munkába Budapesten belül, nagyon zavart eddig a tétlenség, elvesztegetett idő. Persze, sokszor olvasok is, de az alkotó tevékenység mégis jobb érzéssel tölt el. Annyi a kihívás ebben, hogy ülőhelyet kell találni a metrón. Ez reggel még a végállomáson is elég nehéz általában.

Most egy Vasarely-takarón dolgozom, fekete-fehér-szürke rombuszokból. Összeállítás után olyan, mintha egymás mellé helyezett kockák oldalai lennének, hozok majd fotót. A fonalakat nagymamámtól örököltem. Most annyi fonalam van Tőle, hogy talán a következő tíz évben nem is kellene vennem, mégis mindig lenne miből horgolásznom, de ezt ne mondjátok meg a férjemnek 🙂

 

img_3493

A macska a Noé Állatotthonból került hozzánk, téli ideiglenes elhelyezésre. Katrina a neve, a fiúk Micának hívják. Talált macska, valaha lakásban élhetett, szerintem kutyákkal együtt, mert játékból a farkát kergeti és kedvenc helye az ajtó előtti lábtörlő.

Kb. egy hónapja van nálunk, nem egy hízelgős fajta, a simogatást szereti, már ha az ember odamegy hozzá és megsimogatja. Kézben nem szeret lenni és nem ül az ölünkbe sem. Enni viszont szeret, napi ötször kér, és kap is mindig, mert nagyon sovány volt, mikor hozzánk került. Most már azért kigömbölyödött, és megnyugodott, hogy nem fog éhen halni. Az első nap egy órára magára hagytuk, megevett mindent a tányérjából, majd egy pékséges zacskóban talált kiflit is levadászott magának, mintha soha többé nem kapna semmit előreláthatólag. Azóta nem vadászott semmit magának, bármilyen ételt elöl lehet hagyni a tűzhelyen vagy az asztalon.

A konyhaablakon szeret kinézegetni, de azon kivül, hogy oda feljusson, nem mászik sem az asztalra, sem a székre. Amikor otthon vagyunk. De én is láttam ám a kedvencek titkos életét 😉

20161117

 

Amikor idejött, letisztáztam vele, hogy az ágyunkra nem jöhet. Nem is jön, nagyon okos. Ha néha-néha arra téved, rászólok vagy finoman megbillentem a hátsóját és már megy is le. Nem ébreszt fel reggel sem, ha éhes, csak odaül az ágy mellé, néz az arcomba és vár. Ha felkelek, szalad ki előttem a konyhába. Pont, mint egy kutya 🙂

katrina1

Megosztom Veletek aktuális favoritomat. Szóljon a Dorothy-tól a Holnaptól:

Ülj le mellém, valamit mondok…

2014 február 16. | Szerző:

20131108681

 

Köztudott, hogy nincs olyan bútor, autó vagy ruhadarab, amin ne lehetne egy kicsit még javítani, fejleszteni, tunningolni. A remek svéd bútoráruház termékein is lehet, sőt sokszor kell egy-két dolgot változtatni, hogy jól használhatóak legyenek.

Így jártam a kis narancssárga ülőkével, ami olcsó, könnyű, jó a színe csak éppen kényelmesen ücsörögni nem lehet rajta. Már nem tudom, mikor és hogyan került a háztartásba, a lényeg, hogy a konyhai reggelizőasztalnál két hokedli fér el: egy stabilabb fa és a mindig félretolt narancssárga. A harc mindig a fa ülőkéért ment, aki a lassabb volt, azé lett a kis kényelmetlen. Az esélyegyenlőség jegyében ezen kívántam változtatni: készítettem rá egy pihe-puha huzatot  🙂

Marius ülőke az eredeti állapotában

Kísérleteim során arra a következtetésre jutottam, hogy akármilyen puha anyag kényelmes párnát képez, ha a legfelső réteg 5-10 mm-es szivacs.

Nekem volt fehér műanyag habszivacs csomagolóanyagom meg szivacsom is, ezeket rétegeztem. Kétoldalú ragasztóval illesztettem össze a rétegeket, 4-et, aztán az ülőke körlapjánál 4 cm-el nagyobb átmérőjű körré vágtam:

habszivacs körlap, 4 réteg

A szivaccsal is ugyanígy jártam el:

 20131108680

Majd a huzat narancssárga anyagával is ezt tettem. A szélére körbe ferdepántot varrtam, amibe zsinórt húztam, és ezzel szorítottam rá az ülőkére.

 

2013110767220131108677

Kész is lettem, egy fél délelőtt alatt.

Azóta ketten is lehet ücsörögni a konyhában. És aki nem szeret sokáig ücsörögni, mert mocorog az iránytűje és mehetnékje van, annak megmutatom jelenlegi kedvencemet – aki a Tankcsapdára várt, az várjon még egy kicsit 🙂

jh_b885x115B

 

 

 

 

 

 

 

Póló-tunning

2014 február 7. | Szerző:

 

 

20130830642

 

Látom én, hogy borzasztó régen blogoltam.

Hát, a gyeses kismama visszatért a munka világába, felsőbb akaratra (értsd: piszkos anyagiak). Gyermekem a bölcsőde vendégszeretetét élvezi napközben, én meg növelem a GDP-t. És hát egy-kettőre este lesz és nincs már se energiám, se ötletem blogolni. No de mostantól megemberelem magam és rendszeresen írok.

Szóval történt, hogy visszamentem ősszel dolgozni, amihez némi munkaruha sem ártott, mivel gondolom, ferdén néztek volna a kollégák, ha abban a szettben jelenek meg, amiben egész nyáron a gyerekkel kúsztam a homokozóban. Irodában dolgozom, de szerencsére nem a kiskosztüm-tűsarkú típusúban, de azért illik tisztességesen kinézni, mégiscsak felnőttek között vagyunk, nem a játszótéren.

Meg kell jegyeznem, hogy a munkámtól igen távol áll minden kreativitás, de őszintén mondhatom, hogy szívesen járok be dolgozni, kedvesek, normálisak a munkatársak, és örömmel tudom csinálni a munkámat. Eleinte rettenetesen hiányzott főleg a kicsi gyerekem, hogy nem ül senki az ölemben a villamoson (no meg a délutánonkénti három órás közös szundikálás, ha-ha), de igazából szeretek egyedül lenni, és újra felfedeztem a metrón olvasás szépségét is  🙂

 

Gondolom, nem mondok újat, hogy a gyes összegéből tisztességesen felöltözni elég nagy kihívás, így hát spórolgattam és tesco-gazdaságosan vásároltam. Vettem pár új cuccot, köztük két sima pólót, egy világos lilát meg egy farmerkéket.

Turkáltam itthon egy kicsit a szekrényemben és találtam is pár dolgot: a gombgyűjteményemből (aminek egy részét műanyag kisteherautók platójáról, játék pénztárgép fiókjából meg a kanapé alól kellett összeszednem) kiválogattam a lilás árnyalatúakat, és szépen elrendeztem a lila pólón, így ni:

gombos póló

 

Aztán a kékre meg ekrü színű csipkét varrtam, körbe a nyakára meg az ujjára. Szerintem jó lett:

 

20140204838

20140204843

 

Szóval így már egészen egyedi lett a ruhatáram, aztán mivel fizetést is kapok (bizony, ilyen jó helyen dolgozom 🙂  ), lassanként majd még egy pár ruhadarabot beszerzek.

Na, jöjjön egy kis zene, a nagyobbik fiam kedvéért, aki most rocker (és remélem, az is marad), pulcsi helyett bőrdzsekit hord meg szögecses karkötőt.  😛

 

 

 

 

 

Címkék:

Aszfalt és fehér csík

2013 augusztus 19. | Szerző:

Ma nem varrkálok, de mutatok majd olyat, amit én varrtam.

Augusztus elején a legeslegmelegebb héten anyósomék kertes házába kellett költöznünk pár napra. Ők elmentek csobbanni Hajdúszoboszlóra, nekünk meg vigyázni kellett a két kutyára  🙂  Így hát kiszabadultunk a hetedik emeletről, felpakoltunk és elindultunk.

Igyekeztem a kertben lenni minél többet a kétévessel, az árnyékban nem volt olyan meleg (mint pl. a hetediken  😉  ). Természetesen a kedvenc kisautók mindig a keze ügyében voltak, úgyhogy hamar utat is kerítettünk nekik:

krétával rajzolt autópálya

krétával rajzolt autópálya

A ház lábazatánál az árnyékban rajzoltunk utat krétával. A kétéves még nem igényel bonyolult úthálózatot, egy kanyar 1-2 zebrával bőven elég, no meg az alagutak, az igen, fontos:

alagút 1. kissámliból

alagút 1. kissámliból

alagút 2. PET-palackból

alagút 2. PET-palackból

Sámli és palack lett az alagút. A 1,5 literes vizespalacknak levágtam ollóval azt a részét, ami nagyjából hengeres, majd a hengert hosszában kettévágtam. Gondolom, hogy a 2 literes üveg vagy a kicsit tömzsibb 1 literes Borsodi sörös flakon még jobb lenne. Utóbbihoz egy vállalkozó szellemű apuka is szükségeltetik, aki megissza a sört belőle hamar, hogy metélhessük a flakont  😉

vigyázat, varacskosdisznó a zebrán!

vigyázat, varacskosdisznó a zebrán!

Szóval nagyon gyorsan előállítható és hasznos autópálya rajzolható így. Ámde van, akinek zsebre vágható autópályára van szüksége, mint ahogy nekünk is volt pár nappal ezután, mikor kempingezni mentünk néhány napra. Még jó, hogy van még árukészletem itt: webvarroda, és egy alagutas autópályát bedobtam a poggyászba.

A harmadik napon vettem elő, mikor le kellett szednünk a sátrat, és a kétéves “segítem!” felkiáltással jött és szedte össze a cölöpöket, fémoszlopokat és karate-bemutatót tartott velük. No, akkor leültettem és csodák csodájára úgy maradt:

használat közben az autópályás szőnyeg

használat közben az autópályás szőnyeg

Hála a kis autópályának, elég gyorsan összeszedtük a sátrat.

autópálya, alagúton landolt repülővel és tömegbalesettel. a megmentő hős baloldalt

autópálya, alagúton landolt repülővel és tömegbalesettel. a megmentő hős baloldalt

És akkor hadd szóljon, aki ismeri, már várja biztos:

 

 

 

 

 

Gyors ajándék a Nagymamának

2013 augusztus 1. | Szerző:

textil képkeret

textil képkeret

A Nagymamám szavaival élve a mi családunk százlábú, ha csak a szűk család jön össze, 27-en vagyunk. Júliusban különösen sok név- és születésnap van, azt hiszem, tizenegy. Ilyenkor rohamléptekben gyártom és szerzem be az ajándékokat, mindenkinek valami apróságot, mert a család elég messze lakik az adósok börtönétől, nem tudják garantálni a napi bablevesem.

Az unokahugiknak ruhát varrtam, a 8 éves unokaöcsémnek egy remek vízipisztolyt szereztem, de minek örülne névnapjára anyukám, 9 gyerek nagymamája? 40 fok van, a virágcsokor ötletét elvetettem, így hát marad a fénykép a kisunokákról. Mégis, valami egyedit! Ezek szerint a képkeretet kell gyorsan kidekorálni. Erre jutottam szombat hajnalban, és fel is keltem hamar, hogy amíg a família még alszik (főleg a mindig “segíteni” kész 2 éves kisfiam), előkotortam a filléres ikea-képkereteket, amik a szekrény mélyében lapultak évek óta. Kezeletlen, igazából még csak le sem csiszolt fenyőből készültek, mondhatjuk igénytelenül egyszerűnek. Azt hiszem, már nem is kapni ilyet, régen a 3 darab volt talán 500 forint.

Nos, az egyiket ráfektettem egy vékony habszivacsra meg egy szép szívecskés anyagra és ráhagyással körbevágtam. A fehér habszivacsot (valamilyen műszaki cikknek a csomagolóanyaga volt, hogy ne törjön össze)  körbevágtam a keret mentén és rá is ragasztottam, aztán sniccerrel pontosan körbevágtam.

keret habszivaccsal

keret habszivaccsal

A szívecskés anyagra csak ráfektettem, amit középen felvagdaltam X-alakban a sarkokig pontosan, majd a közepét visszahajtogattam.

textilborítás felvágva pontosan

textilborítás felvágva pontosan

Középen szépen visszahajtogattam, majd kívülről is bebugyoláltam a keretet, az oldalak közepén gombostűvel összetűztem, majd összeöltögettem.

oldalak készen

oldalak készen

Végül a sarkokat is lehajtottam és hozzáöltögettem az anyaghoz.

már majdnem kész!

már majdnem kész!

Még egy szalagot varrtam rá a keret hátuljára, hogy eltakarja a varrást és ízléses legyen, bár senki sem azt fogja nézegetni, de azért mégis.

hátulról is korrekt

hátulról is korrekt

És már jöhetett is a kétéveském, hogy kéri a reggeli tejecskéjét, aztán a többiek, hogy miareggeli, holaruhám, mitcsinálunkma. Kb. egy óra volt és nem ébresztettem fel senkit, nem zúgott a varrógép. Az anyukám is örült a képnek vasárnap délután 🙂

egyedül megcsináltam, a kétéves sem segített! :)

egyedül megcsináltam, a kétéves sem segített! 🙂

ezt kapta az anyukám

ezt kapta az anyukám, egy 2 éves fotó a fiaimról

Maestro musik:

 

 

 

 



Legutóbbi hozzászólások

    2017. június
    h k s c p s v
    « dec    
     1234
    567891011
    12131415161718
    19202122232425
    2627282930  

    Blogkövetés

    Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

    Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

    Üzenj a blogger(ek)nek!

    Üzenj a kazánháznak!

    Blog RSS

    Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!