Szeretem a kosarakat. Mind egyedi, mind kézzel készült. A kosárfonás az egyik olyan iparág, amit nem lehet gépesíteni. A tipikus “piacra-járós” kosarak az idő múlásával egyre szebbek lesznek, igazából ritkán mennek tönkre. Esetleg egy-két helyen törik ki a nád, de a kosár funkcióját megtartja.
Én is így jártam, az egyik kosárkám oldalán elkezdtek kitöredezni a nádak. Tart rendesen, bírja a terhet, csak éppen lyukas.
Orvosoljuk a problémát! Varrok bele huzatot. És ha már van huzata, legyen neki zsebe pénztárcának, telefonnak, meg egy karabíner a kulcsnak. Leírom a menetét, de pontos méreteket nem írok ide, mivel ha valaki kedvet kap és utánam csinálja, a saját kosarát kell méregetnie. Érdemes inkább nagyobbra szabni 0,5 – 1 cm-rel, mint kisebbre, mert bosszantó, ha húzódik a bélés a kiló alma alatt. Inkább bővebb legyen, lehetőséget adva a textilnek, hogy az első mosásnál összemenjen 🙂
Először rajzoltam: pausz-papírral béleltem ki a kosarat és az alját érzésre körberajzoltam. Aztán méricskéltem: a kosár falának magasságát, belül mérve és a felső perem kerületét. Tehát ez 2 db alkatrész lesz, plusz a zseb.
A kosár aljának rajzát 1 cm-es varrásszélességgel szabom ki. Kell még egy jó nagy téglalap, amelynek hossza a kosár felső peremének kerülete + 2 cm, szélessége pedig a falmagasság + 3 cm.
A zseb egy hajtott szélű zseb, a hivatalos nevét nem tudom, nadrágok oldalán lehet ilyen divatos zsebet látni. Ehhez, hogy a kész mérete 16 cm széles és 15 cm magas legyen, egy 28 x 21 cm-es anyag szükséges.
A hosszabbik oldalán alul 2 cm-t felvasalunk a fonák oldalra, felül 2 x 2-t vasalunk be, és ezt le is tűztem.
A rövidebb oldalán 2 cm-es harmonikát kezdünk hajtogatni a fonákja felé, 3-szor, mind a két oldalán.
A harmonika felső felét, ahogy a képen látszik, keskenyen összetűztem. A zseb helyét megkerestem a kiszabott nagy téglalapon, én a feléhez illesztettem, a zseb felső részét a téglalap felső részétől 5 cm-re helyeztem el.
A rávarrás 3 lépésben történt: először a két oldalon a harmonikák alsó részét varrtam hozzá a huzat oldalrészéhez, aztán az egész zsebet összefogva az alsó szélt is.
(Ilyen zsebekből készítettem garázsokat egy játszószőnyegen.)
Jöhet az összeállítás! Már szinte a célegyenesben vagyunk.
A szép nagy, zsebes téglalap két rövidebb oldalát összevarrtam 1 cm-esen, így egy csövet kaptam, amit az ovális alja résszel kell összehozni. A kosár formájából adódóan az alja kerülete kisebb, mint a teteje, az oldalrész, vagyis a nagy téglalap bővebb lesz, mint az ovális. Ezért a cső alulra eső részét és az oválist elnegyedeltem, és ezeket a pontokat megjelöltem gombostűvel, majd összetűztem. A tűk közé eső részeken hajtásokat készítettem, így varrtam össze, és így már passzoltak a méretek.
Máris a ruhapróba következik. Belehelyeztem a bélést a kosárba, teleraktam mindenféle anyaggal, és a felső részt visszahajtva megtűztem a kosár peremének magasságában.
A füleknél, és a két oldalán két-két helyen megkötő szalagot tűztem az anyag széléhez, a karabínerbe bortnit fűztem és a zseb mellé tűztem, majd ugyanezen bortnival végigvarrtam a huzat szélét a megkötőket is egyszerre hozzávarrva. Úgy látom, kész is:
Zene? Legyen egy konszolidált klasszikus:
