A férfiak szerint kétféle nő létezik: az egyik cipőt gyűjt, a másik táskát. Én a táskások körébe tartozom, és leginkább a saját készítésű táskákat szeretem.
Ez a történet egy turkálóban és egy hipermarketben kezdődik. A hipermarketben pár évvel ezelőtt valószínűleg “a minőségileg kifogásolható áruk” polcáról emelhettem le egy akciós sötétzöld pólót, kizárólag azért, mert egy varrógép volt rajta. Az első mosás után tűnt fel, hogy a póló eléggé meg van csavarodva, ami a nyomott mintát is magával csavarintotta, tehát nem volt igazán hordható, de sebaj, majd eljön az ideje, betettem a szekrénybe, és néha nézegettem rajta a varrógép képét.
A turkálóban meg pár hete szembejött egy mentaszínű vászon kockás tunika. Aki ismer, tudja, két gyengém van: ha valami kockás vagy ha zöld. Szemre jónak tűnt, a próbafülke előtt nyugdíjasok hada verekedett a bejutásért, a kétévesem meg a plüssállatok ketrecébe próbált bejutni a már kidobált mackók helyére – tehát kifizettem a zöld kockást gyorsan, próba nélkül és távoztunk.
Aztán itthon láttam, hogy ez se stimmel: nem nagy, nem kicsi, mégse jó. Irány a szekrény mélye, majd lesz valami.
Szóval ők ketten találkoztak a szekrény aljában, a csúnyák és használhatatlanok, és ők lettek az én jelenlegi kedvenc táskám.
a varrógépes póló és a tunika
Egyértelmű, hogy a varrógép lesz kívül; a tunika lesz a teherhordó bélés, mert az nem nyúlik. Fogtam az ollót és levágtam a póló tetejét, így ni:
póló szabása – 1. lépés
Aztán az alját is levágtam, a minta alatt kellő helyet hagyva az összevarrásnak és hogy egy “alaplapot” formázzak majd a táska aljának. Oldalt összevarrtam az ujjak maradékát, de nem a szabásvonalnál, hanem csak ahogy jött egyenesen. A képen is látszik, hogy nem a varrásvonalat vettem oldalvonalnak, hanem ahogy összefekszik a póló, mert ha azt erőltetem, nekem is csavarodni fog a táskám.
(Sajnos sokszor látni olyan konfekcionált ruhadarabokat az utcán, amik hasonlóképpen csavarodnak, pl. farmernadrág varrása felül oldalt kezdődik és lent a cipő orránál ér véget!! Ez történik, ha nem szálirányba szabják a ruha részeit, valamiféle anyagtakarékosságból vagy egyszerű nemtörődömségből.)
táska külső zsákosítva
A kifordított pólót aztán ráfektettem a tunikára és körbevágtam, nem variáltam sokat:
a bélés szabása
körbeszabva
A kockás bélést is hasonlóan zsákosítottam, a tetejénél kissé magasabbra hagytam, mert abból lesz a táska szegélye. A kockás anyag összevarrása után alját képeztem mind a két anyagból, a sarkát összefogva a varrásokat egymásra fektettem és keresztben legépeltem:
belső sarok képzés az aljához
A felesleget le is vágtam.
Készítettem a tunika maradékából két fület, kb. 60 cm-esek, ezeket ragasztós közbéléssel aláragasztottam, hogy eszébe se jusson megnyúlni. a 8 cm széles szalag két oldalán 1-1 cm-t bevasaltam, majd félbevasaltam, így tűztem meg a két szélét:
pánt bevasalva
Aztán mindent összegombostűztem a helyére, és körbevarrtam az egészet:
fülek a helyükön, a táska széle is gombostűzve – varrásra várva
A világos, kifelé fordított anyag egy zsinórházat képezett így, ebbe bele is fűztem a tunikából kinyert keskeny kis szalagot. Azért egy jókora patentot is varrtam a táskára, meg egy kicsikét a két fül felső középső találkozásához is, mert nekem a táska egyik füle mindig lecsúszik a vállamról. Ilyet most csináltam először, használat közben nem zavar.
Tépőzár is lehetne, csak azt nem igazán szeretem, csak ha valóban funkciója van.
Azt gondolom, jó dolog, ha néhány ruhadarabban vagy lakástextilben meglátjuk a lehetőséget a változásra, megérezzük a kelme-lelkét az anyagnak. Nem csak takarékossági szempontból (bár a méteráru-árak mellett ez sem elhanyagolandó), de szerintem sokan vagyunk úgy, hogy egy-egy régebbi ruhadarabot nincs szívünk kidobni, és várjuk az ihletet az újrahasznosításra. Nálam így született férfiingből vagy régi pólóból kisfiú-rövidnadrág, gyerek ágyneműből kislányruha, régóta nem használt függönyből díszpárna háta. Rengeteg egyedi dolgot lehet így összehozni, kicsit máshogy kell talán nézni a textilanyagokat és fontos, hogy bátran vágjunk bele!! 😉
Hallgassatok végül egy kis klasszikust, klasszikusok előadásában, kár, hogy igazi klipje nincs…
Rút kiskacsák új élete, avagy hogyan készítsünk táskát
2013 július 24. | Szerző: JuliaHenrietta
Táska az egykori pólóból és tunikából
A férfiak szerint kétféle nő létezik: az egyik cipőt gyűjt, a másik táskát. Én a táskások körébe tartozom, és leginkább a saját készítésű táskákat szeretem.
Ez a történet egy turkálóban és egy hipermarketben kezdődik. A hipermarketben pár évvel ezelőtt valószínűleg “a minőségileg kifogásolható áruk” polcáról emelhettem le egy akciós sötétzöld pólót, kizárólag azért, mert egy varrógép volt rajta. Az első mosás után tűnt fel, hogy a póló eléggé meg van csavarodva, ami a nyomott mintát is magával csavarintotta, tehát nem volt igazán hordható, de sebaj, majd eljön az ideje, betettem a szekrénybe, és néha nézegettem rajta a varrógép képét.
A turkálóban meg pár hete szembejött egy mentaszínű vászon kockás tunika. Aki ismer, tudja, két gyengém van: ha valami kockás vagy ha zöld. Szemre jónak tűnt, a próbafülke előtt nyugdíjasok hada verekedett a bejutásért, a kétévesem meg a plüssállatok ketrecébe próbált bejutni a már kidobált mackók helyére – tehát kifizettem a zöld kockást gyorsan, próba nélkül és távoztunk.
Aztán itthon láttam, hogy ez se stimmel: nem nagy, nem kicsi, mégse jó. Irány a szekrény mélye, majd lesz valami.
Szóval ők ketten találkoztak a szekrény aljában, a csúnyák és használhatatlanok, és ők lettek az én jelenlegi kedvenc táskám.
a varrógépes póló és a tunika
Egyértelmű, hogy a varrógép lesz kívül; a tunika lesz a teherhordó bélés, mert az nem nyúlik. Fogtam az ollót és levágtam a póló tetejét, így ni:
póló szabása – 1. lépés
Aztán az alját is levágtam, a minta alatt kellő helyet hagyva az összevarrásnak és hogy egy “alaplapot” formázzak majd a táska aljának. Oldalt összevarrtam az ujjak maradékát, de nem a szabásvonalnál, hanem csak ahogy jött egyenesen. A képen is látszik, hogy nem a varrásvonalat vettem oldalvonalnak, hanem ahogy összefekszik a póló, mert ha azt erőltetem, nekem is csavarodni fog a táskám.
(Sajnos sokszor látni olyan konfekcionált ruhadarabokat az utcán, amik hasonlóképpen csavarodnak, pl. farmernadrág varrása felül oldalt kezdődik és lent a cipő orránál ér véget!! Ez történik, ha nem szálirányba szabják a ruha részeit, valamiféle anyagtakarékosságból vagy egyszerű nemtörődömségből.)
táska külső zsákosítva
A kifordított pólót aztán ráfektettem a tunikára és körbevágtam, nem variáltam sokat:
a bélés szabása
körbeszabva
A kockás bélést is hasonlóan zsákosítottam, a tetejénél kissé magasabbra hagytam, mert abból lesz a táska szegélye. A kockás anyag összevarrása után alját képeztem mind a két anyagból, a sarkát összefogva a varrásokat egymásra fektettem és keresztben legépeltem:
belső sarok képzés az aljához
A felesleget le is vágtam.
Készítettem a tunika maradékából két fület, kb. 60 cm-esek, ezeket ragasztós közbéléssel aláragasztottam, hogy eszébe se jusson megnyúlni. a 8 cm széles szalag két oldalán 1-1 cm-t bevasaltam, majd félbevasaltam, így tűztem meg a két szélét:
pánt bevasalva
Aztán mindent összegombostűztem a helyére, és körbevarrtam az egészet:
fülek a helyükön, a táska széle is gombostűzve – varrásra várva
A világos, kifelé fordított anyag egy zsinórházat képezett így, ebbe bele is fűztem a tunikából kinyert keskeny kis szalagot. Azért egy jókora patentot is varrtam a táskára, meg egy kicsikét a két fül felső középső találkozásához is, mert nekem a táska egyik füle mindig lecsúszik a vállamról. Ilyet most csináltam először, használat közben nem zavar.
Tépőzár is lehetne, csak azt nem igazán szeretem, csak ha valóban funkciója van.
Pl. fákat kell telepíteni 🙂
patentok a fülön
Azt gondolom, jó dolog, ha néhány ruhadarabban vagy lakástextilben meglátjuk a lehetőséget a változásra, megérezzük a kelme-lelkét az anyagnak. Nem csak takarékossági szempontból (bár a méteráru-árak mellett ez sem elhanyagolandó), de szerintem sokan vagyunk úgy, hogy egy-egy régebbi ruhadarabot nincs szívünk kidobni, és várjuk az ihletet az újrahasznosításra. Nálam így született férfiingből vagy régi pólóból kisfiú-rövidnadrág, gyerek ágyneműből kislányruha, régóta nem használt függönyből díszpárna háta. Rengeteg egyedi dolgot lehet így összehozni, kicsit máshogy kell talán nézni a textilanyagokat és fontos, hogy bátran vágjunk bele!! 😉
Hallgassatok végül egy kis klasszikust, klasszikusok előadásában, kár, hogy igazi klipje nincs…