Aszfalt és fehér csík

2013 augusztus 19. | Szerző: JuliaHenrietta |

Ma nem varrkálok, de mutatok majd olyat, amit én varrtam.

Augusztus elején a legeslegmelegebb héten anyósomék kertes házába kellett költöznünk pár napra. Ők elmentek csobbanni Hajdúszoboszlóra, nekünk meg vigyázni kellett a két kutyára  🙂  Így hát kiszabadultunk a hetedik emeletről, felpakoltunk és elindultunk.

Igyekeztem a kertben lenni minél többet a kétévessel, az árnyékban nem volt olyan meleg (mint pl. a hetediken  😉  ). Természetesen a kedvenc kisautók mindig a keze ügyében voltak, úgyhogy hamar utat is kerítettünk nekik:

A ház lábazatánál az árnyékban rajzoltunk utat krétával. A kétéves még nem igényel bonyolult úthálózatot, egy kanyar 1-2 zebrával bőven elég, no meg az alagutak, az igen, fontos:

Sámli és palack lett az alagút. A 1,5 literes vizespalacknak levágtam ollóval azt a részét, ami nagyjából hengeres, majd a hengert hosszában kettévágtam. Gondolom, hogy a 2 literes üveg vagy a kicsit tömzsibb 1 literes Borsodi sörös flakon még jobb lenne. Utóbbihoz egy vállalkozó szellemű apuka is szükségeltetik, aki megissza a sört belőle hamar, hogy metélhessük a flakont  😉

Szóval nagyon gyorsan előállítható és hasznos autópálya rajzolható így. Ámde van, akinek zsebre vágható autópályára van szüksége, mint ahogy nekünk is volt pár nappal ezután, mikor kempingezni mentünk néhány napra. Még jó, hogy van még árukészletem itt: webvarroda, és egy alagutas autópályát bedobtam a poggyászba.

A harmadik napon vettem elő, mikor le kellett szednünk a sátrat, és a kétéves “segítem!” felkiáltással jött és szedte össze a cölöpöket, fémoszlopokat és karate-bemutatót tartott velük. No, akkor leültettem és csodák csodájára úgy maradt:

Hála a kis autópályának, elég gyorsan összeszedtük a sátrat.

És akkor hadd szóljon, aki ismeri, már várja biztos: