Póló-tunning
2014 február 7. | Szerző: JuliaHenrietta
Látom én, hogy borzasztó régen blogoltam.
Hát, a gyeses kismama visszatért a munka világába, felsőbb akaratra (értsd: piszkos anyagiak). Gyermekem a bölcsőde vendégszeretetét élvezi napközben, én meg növelem a GDP-t. És hát egy-kettőre este lesz és nincs már se energiám, se ötletem blogolni. No de mostantól megemberelem magam és rendszeresen írok.
Szóval történt, hogy visszamentem ősszel dolgozni, amihez némi munkaruha sem ártott, mivel gondolom, ferdén néztek volna a kollégák, ha abban a szettben jelenek meg, amiben egész nyáron a gyerekkel kúsztam a homokozóban. Irodában dolgozom, de szerencsére nem a kiskosztüm-tűsarkú típusúban, de azért illik tisztességesen kinézni, mégiscsak felnőttek között vagyunk, nem a játszótéren.
Meg kell jegyeznem, hogy a munkámtól igen távol áll minden kreativitás, de őszintén mondhatom, hogy szívesen járok be dolgozni, kedvesek, normálisak a munkatársak, és örömmel tudom csinálni a munkámat. Eleinte rettenetesen hiányzott főleg a kicsi gyerekem, hogy nem ül senki az ölemben a villamoson (no meg a délutánonkénti három órás közös szundikálás, ha-ha), de igazából szeretek egyedül lenni, és újra felfedeztem a metrón olvasás szépségét is 🙂
Gondolom, nem mondok újat, hogy a gyes összegéből tisztességesen felöltözni elég nagy kihívás, így hát spórolgattam és tesco-gazdaságosan vásároltam. Vettem pár új cuccot, köztük két sima pólót, egy világos lilát meg egy farmerkéket.
Turkáltam itthon egy kicsit a szekrényemben és találtam is pár dolgot: a gombgyűjteményemből (aminek egy részét műanyag kisteherautók platójáról, játék pénztárgép fiókjából meg a kanapé alól kellett összeszednem) kiválogattam a lilás árnyalatúakat, és szépen elrendeztem a lila pólón, így ni:
Aztán a kékre meg ekrü színű csipkét varrtam, körbe a nyakára meg az ujjára. Szerintem jó lett:
Szóval így már egészen egyedi lett a ruhatáram, aztán mivel fizetést is kapok (bizony, ilyen jó helyen dolgozom 🙂 ), lassanként majd még egy pár ruhadarabot beszerzek.
Na, jöjjön egy kis zene, a nagyobbik fiam kedvéért, aki most rocker (és remélem, az is marad), pulcsi helyett bőrdzsekit hord meg szögecses karkötőt. 😛
Ülj le mellém, valamit mondok…
2014 február 16. | Szerző: JuliaHenrietta
Köztudott, hogy nincs olyan bútor, autó vagy ruhadarab, amin ne lehetne egy kicsit még javítani, fejleszteni, tunningolni. A remek svéd bútoráruház termékein is lehet, sőt sokszor kell egy-két dolgot változtatni, hogy jól használhatóak legyenek.
Így jártam a kis narancssárga ülőkével, ami olcsó, könnyű, jó a színe csak éppen kényelmesen ücsörögni nem lehet rajta. Már nem tudom, mikor és hogyan került a háztartásba, a lényeg, hogy a konyhai reggelizőasztalnál két hokedli fér el: egy stabilabb fa és a mindig félretolt narancssárga. A harc mindig a fa ülőkéért ment, aki a lassabb volt, azé lett a kis kényelmetlen. Az esélyegyenlőség jegyében ezen kívántam változtatni: készítettem rá egy pihe-puha huzatot 🙂
Kísérleteim során arra a következtetésre jutottam, hogy akármilyen puha anyag kényelmes párnát képez, ha a legfelső réteg 5-10 mm-es szivacs.
Nekem volt fehér műanyag habszivacs csomagolóanyagom meg szivacsom is, ezeket rétegeztem. Kétoldalú ragasztóval illesztettem össze a rétegeket, 4-et, aztán az ülőke körlapjánál 4 cm-el nagyobb átmérőjű körré vágtam:
A szivaccsal is ugyanígy jártam el:
Majd a huzat narancssárga anyagával is ezt tettem. A szélére körbe ferdepántot varrtam, amibe zsinórt húztam, és ezzel szorítottam rá az ülőkére.
Kész is lettem, egy fél délelőtt alatt.
Azóta ketten is lehet ücsörögni a konyhában. És aki nem szeret sokáig ücsörögni, mert mocorog az iránytűje és mehetnékje van, annak megmutatom jelenlegi kedvencemet – aki a Tankcsapdára várt, az várjon még egy kicsit 🙂