Norvégia, vikingország
2018 június 22. | Szerző: JuliaHenrietta |
Ezt a rég nem használt blogomat vettem most elő, hogy a 2018. május 23-tól 28-ig tartó időszakot, melyet Norvégiában tölthettem, leírhassam azoknak, akik kíváncsiak rá, és olvashassa mindenki, akit érdekel.
Névnapom alkalmából az idén elutaztam néhány napra ismét Norvégiába, Szilvi barátnőmhöz, akivel 10 éves korunktól igazából össze voltunk nőve. Aztán másfelé vitt minket a sors, de azért évente 1-2x találkozunk, tudunk egymás dolgairól, emailezünk, néha telefonálunk. Sajnos a harmadik barátosnénk, Zsuzsi nem tudott velem jönni, talán majd jövőre vagy utána.
Egy gyönyörű szép, újautó-illatú Boeing 737-essel mentem, ez volt a második útja, elképesztő érzés volt. Amúgy is szeretek repülni, a fel- és leszállás a legjobb, következő életemben pilóta leszek vagy űrhajós.
(Látszik, hogy az ablakon át készített fotó milyen tiszta, még nem volt összetapicskolva az üveg és nem volt párás a két réteg között.)
látható, ahol találkozik a tenger és a szárazföld
Osloban vonatra szálltam és 2,5 óra vonatozás után Larvikban voltam, ez a város kissé délebbre van Oslotól, a tengerparton. A vonaton a ‘Quiet’ kocsiba ültem (véletlenül, pont az állt meg előttem, mikor a peronon álltam), itt szigorúan csöndben volt mindenki, sokan aludtak (szemvédővel), dolgoztak laptopon vagy zenét hallgattak fülhallgatóval. Nem mondták be a megállókat sem, de a kijelzőn lehetett követni. Kellemes volt így utazni, főleg, miután a repülőn egy mindenhez értő férfi ült mellettem és beszélt egész úton, megteltem teljesen az emberi hanggal (és hülyeséggel).
Szilviék háza, kertje:
fa borítású a ház (fele tégla, fele fa), de nagyon macerás, mert évente kétszer le kell mosni, kezelni a fát, Szilviék most cserélik a ház teljes burkolatát.
nincs kerítés igazából sehol
eperültetvény
Másnap Szilvi és Kornél is dolgozott, ezért elbandukoltam a helyi bevásárló-központba, aztán sétáltam egy jó nagyot a környéken, megnéztem az ipari létesítményeket, és örömmel láttam, hogy ugyanolyan targonca megy ott is, mint a Reagensben, csak a rajta ülő viking a nyolc- tízszeresét keresi az én fizetésemnek, miközben Magyarországon a benzin 400 Ft, ott meg átszámítva 530 Ft, talán ez a nem mindegy.
No sebaj, fotóztam egy csomót, az orgona még akkor nyílott, mert ott áprilisban még hó volt, el volt késve az egész természet, a gesztenyefa is virágzott, és a rododendron is csak akkor kezdett nyílni, pedig pont azért mentem ilyenkor, hogy rododendron-bokrokat lássak.
Rengeteg sötétlila orgona van ott, ez Magyarországon nem annyira elterjedt, de különlegesen szép.
orgona minden sarkon
rododendron, amikor megérkeztem, május 23.
gesztenye
Délután én hoztam haza az oviból Henriket, így Kornélnak nem kellett rohannia a munkából, hogy odaérjen ovizárás előtt. (Kornél patikavezető a tengerparti gyógyszertárban, az irodája a kikötőre néz, sanyarú a sorsa). Este összeszedtük még Szilvit munka után (ő is patikus, egy bevásárlóközpontban, ez nem annyira romantikus, az ablaka egy körforgalomra néz), és lementünk a tengerpartra vacsorázni, ezt ettem, nyami:
Ez olyan, mint a tökmag, csak bontogatod a kis csomagokat, de nem laksz vele jól sosem. Ráadásul szemrehányóan néznek rád a kis rákok (mindenesetre finom kaja szerintem).
Este a Kornél által főzött házi sört ittuk, olyan fejlesztései vannak ezügyben, hogy el akarták csábítani saját sörözőt nyitni, de aztán maradt a patikánál. Talán még a múlt században, mikor dédanyám volt patikus, akkor fejlesztettek így mindenfélét a gyógyszerészek, és milyen jó, hogy ott Skandináviában még van ehhez kedvük, energiájuk, és nem utolsó sorban anyagi lehetőségük.
Másnap Henriket beinstalláltuk az óvodába, Kornélt felinstalláltuk a vonatra, hogy menjen egy barátjával Birmingham-be kocsmatúrázni, mi meg elmentünk hegyet mászni. Sétáltunk a tenger melletti, Ferris nevű édesvízű tónál, ahonnan a város az ivóvizet kapja, ez egy forrás táplálta tó, nagyon jó vize van. Összeköttetésben van a tengerrel egy kicsi folyó által. Aztán felmentünk egy hegyre, ahonnan nagyon szép volt a kilátás.
Ferris
Vardeberget, ide mentünk
norvég erdő
Az erdő faunája, amit lencsevégre lehetett kapni:
ez a vaskígyó nevű sikló
ez egy kígyó, de nem tudjuk, milyen
Óóóriási hangya, aztán mint a hangyás csoportban megtudtam, Camponotus herculeanus királynő. Sajnos csak 3 Camponotus faj él ott.
Akkor már megmutatom a háziállatokat is:
Ez egy jókora pók
elképesztő méretű ászka
Hazamentünk ebédelni, lazac volt, cukkini meg spenót, ezt mi főztük, ott ez az alapkaja, a lazac meg a rák meg a marha.
Később, mikor Henrik hazajött az oviból, lementünk megint a Ferris partjára, gyereket sétáltatni.
A Ferris partján, Henrikkel
Másnap már szombat volt, Henrikkel lementünk a tengerpartra, fagyizni meg kagylót gyűjteni.
Délután a közeli folyóhoz mentünk, egy vízeséses részhez, sokan horgásztak ott. Pisztráng-fogó hely, de kapást nem láttunk. A folyó melletti domboldalon rengeteg gyöngyvirág nyílt, hihetetlen illatuk volt, gyerekkoromban éreztem ilyet utoljára.
Aztán vasárnapra végre kinyílt a rododendron-bokor a kertben:
Általánosságban elmondható, hogy 30 fok volt és verőfényes napsütés, még pulóvert sem vettem fel az öt nap alatt, pedig vittem dzsekit, nagykendőt, mindent. Éjjel 11-ig világos volt teljesen, és hajnal 4-kor ismét, és ekkor a madarak is rázendítenek, hiszen felkelt a nap 🙂 A páfrány ott gyomnak számít, mindenhol fenyő van, a bükkerdő különleges és becsben tartott része a városkának. Mindenhol sziklás a talaj, de a növények nagyon jól meggyökeresednek a sziklák repedéseiben és óriásira nőnek.
Az étteremben a gyerekesek külön elbánásban részesülnek, Henrik vacsoráját hozták ki legelőször, és a pizzáját megformázták halacska alakúra. A jeges csapvíz ingyen jár a vacsora mellé, akár két kancsóval is.
Mindenki mindenhol kártyával fizet, ritka a készpénz használata, ebben az esetben az élelmiszer-boltban az aprópénzt automata adja vissza, a papírpénzt a pénztáros. A nejlonzacskó (vastag, tartós) mindenhol ingyen van.
Az esti repülőgéppel indultam (volna) haza, ez öreg, régi gép volt. Beszálláskor valami furcsa érzésem volt, tudtam, hogy nagy baj nincs, de mégis más volt most felszállni. Bent a gépben nagyon-nagyon meleg volt, nem értettem. Kigurultunk a kifutópályára, és csak álltunk, vártunk. Aztán kijött a kapitány a pilótafülkéből, elmondta, hogy a klímarendszer meg még valami elromlott (előbbi feltűnt mindenkinek), visszaállunk a parkolóba és tíz perc múlva indulunk, ha a szervizesek megjavítják a gépet. Visszaálltunk, majd fél óránként megígérték a tíz perc múlva indulást, a stewardessek vizet osztogattak. Másfél óra múlva már minden szép volt és jó és hűvös, de akkor meg kerozinra kellett várni, mert a nagy ide-oda ácsorgásban elfogyott az üzemanyag (folyamatosan ment a gép motorja). De így szerencsére nem sültünk meg a felhők felett, szóval érdemes volt várni.
Mikor végre elindultunk, a viking kapitány jól odalépett neki, úgy mentünk át három viharon Németország felett, hogy csak úgy füstölt. Dobálta a gépet összevissza a légörvény, óriási volt. A két és fél órás utat két óra tíz perc alatt lezongorázta, én végig horgoltam a kis sálamat, mögöttem egy néger lány pulóvert kötött 🙂
Szóval szuper utazás volt, Sziszkával ugyanúgy egyet mondunk és egyet gondolunk, mint 20-30 éve (ezt még leírni is szörnyű).
Talán jövőre vagy azután is lesz lehetőségem meglátogatni őket, talán Zsuzsi is tudna jönni vagy valahova kirándulni Skandináviában együtt. Érdekes az ilyen, nagyon más országot látni, szabályos és élére vasalt minden, nincs szemetelés, nem rohannak az autósok, ha elindulok át az úton gyalog, a közeledő autós megáll és mosolyog, mikor átenged maga előtt.
Ha megyek jövőre is, majd folytatom ezt a blogomat 🙂
Kommentek