<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>webvarroda</provider_name><provider_url>https://webvarroda.cafeblog.hu</provider_url><author_name>JuliaHenrietta</author_name><author_url>https://webvarroda.cafeblog.hu/author/juliahenriett/</author_url><title>Egyedül a világ ellen</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Hát most panaszkodni fogok, nem tudom, ki mit gondol erről.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Írtam már, sokat utazok tömegközlekedésen, nem szeretem, muszáj. Mindig van nálam horgolnivaló, felfrissít, ha alkothatok valamit út közben és nem a többi embert kell néznem.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ma reggel is horgoltam békésen a metrón, nem szokott ez senkit zavarni, sőt mást is láttam már horgolni, tök jó dolog. Lehuppant a mellettem levő ülésre egy hölgy, és hangosan kioktatott, hogy nagyon balesetveszélyes vagyok a horgolótűmmel, mert mi lesz, ha fékez a metró és felszólít, hogy tegyem el a horgolást. Utasított. Én meg köpni-nyelni nem tudtam. Ránéztem és láttam a szemében, hogy nem százas. Elkezdtem volna neki mondani, hogy véleményem szerint egy horgolótű nem veszélyesebb egy golyóstollnál, meg baleset esetén az alacsonyan szálló és halántékoknak ütköző iPhone-ok száma jóval nagyobb az én egy szem horgolótűmnél, és különben is, ha retteg tőlem, üljön arrébb, van még hely, de nem tettem, mert téboly volt a tekintetében, úgyhogy bedobtam a táskámba a horgolásomat és a balesetveszélyes tűmet és elmentem a metró másik végébe a legtávolabbi ajtóhoz. Úgyis le kellett már szállnom.&lt;/p&gt;
&lt;img class=&quot;aligncenter  wp-image-207&quot; src=&quot;https://webvarroda.cafeblog.hu/files/2016/12/ne-hagyd-300x300.jpg&quot; alt=&quot;ne-hagyd&quot; width=&quot;446&quot; height=&quot;446&quot; /&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Hát kábé ezt éreztem. Totálisan letaglózott. Hogy telefonon játszani teljesen értelmetlenül a metrón, az oké, alkotni meg veszélyes. Gyerekkoromban sokat vonatoztunk, többször láttam néniket terítőt hímezni a vonaton. Nem éreztem, hogy veszélyben lennék. Mikor tavaly előtt Norvégiában jártam, a vonaton többen pulóvert kötöttek. Most csatlakoztam egy amerikai csoporthoz, &quot;Knitting in Public&quot; a nevük. Most komolyan elgondolkodtam, hogy elköltözöm a városból. Nem elég, hogy rossz napom van, két órát töltök naponta a tömegközlekedésen, még be is szólnak. Persze hazafelé befejeztem a horgolnivalómat a buszon :) De majd szert teszek erre a könyvre itt ni:&lt;/p&gt;
&lt;img class=&quot;aligncenter  wp-image-206&quot; src=&quot;https://webvarroda.cafeblog.hu/files/2016/12/c95ab9cc69fc4b7bf31fc3d9b6364384.jpg&quot; alt=&quot;c95ab9cc69fc4b7bf31fc3d9b6364384&quot; width=&quot;355&quot; height=&quot;355&quot; /&gt;

Hátha megvan benne a válasz erre is ;)

Mint egy szellem, senki más, csak én, egyedül a világ ellen:

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=Bjt6U9Ojz1Q[/embed]</html><type>rich</type></oembed>